életjelek

Kedves olvasók! Már jó régen nem írtam a blogra, tehát most próbálom felzárkóztatni az elmúlt néhány napot. A tanítás most már azt hiszem jól megy, bár inkább Béla szokott beszélni. Pénteken egész napos gyakorlás volt és a csoport egyre jobban kezd belerázódni, lassan a tempót is kezdik megszokni. Szombaton és vasárnap nagy fesztivál volt itt. Szombat délután két kollégával császkáltunk egy közeli "parkban". Ez egy gazdagabb negyed, de igazából nem sok különbséget láttam a többi városrészhez képest (na jó több fa van). Ebben a negyedben van egy Osho Ashram, ahová sajnos nem jutottunk be, mert előre be kell jelentkezni. Illetve vannak vezetett túrák is, aminek már vége volt mire odaértünk. Úgyhogy sétáltunk egy jó nagyot, kávéztunk majd hazamentünk.








Szombat este remek jót mulattunk a szálloda bárjában, ami alapvetően nem zenés táncos rendezvények helyszíne, de most tele volt emberekkel és persze mi táncoltunk leginkább. Béla kedvenc műfaja szólt így nagyon jól érezte magát, nekem meg kvázi mindegy milyen zene szól. Vasárnap pihentünk aztán este megnéztük a Krishna születésnapja alkalmából rendezett fesztivált az utcán. Embertornyokat "építenek" miközben vízzel locsolják őket. Utóbb kiderítettük ennek az eseménynek az eredetét: Krishna nagyon szerette gyerekként a vajat, amit egy edényből nyalogatott ki. Aztán édesanyja egyre magasabbra akasztotta az edényt. Így alakult ki az, hogy egy jó 10 méter magasan lógó edényt kell az embertoronynak elérnie és feltörni. Ha sikerül feltörni (miközben vízzel locsolják őket, egy kis nehezítés gyanánt) akkor elég magas pénzjutalomban részesülnek.

Béla csinált képeket, de az emberpiramisról sajna nem sikerült jól egyik sem, viszont egy remek videót készített. Aztán még tüzijáték is volt (hajmeresztően közel a házakhoz). Persze nem annyira szép mint az otthoni (bár idén nem láttuk :( ).