hazajöttem

Hát nem tudom kik tudják már és kik nem, de már itthon vagyok.
Sajnos picit hamarabb kellett elhagynom Indiát mint az eredetileg tervezettek, de nem baj. Egy hosszabb hasmenés után kényszerültem hazajönni, de már jól vagyok minden rendben.
A betegséget leszámítva nagyon jól éreztem magam Indiában, fantasztikus hogy eljuthattam ide. Nagyon színes a kultúra, nagyon kedves emberek, varázslatos színek, illatok, fűszerek.

egy kis filozofálás

Sokan nem tudjátok rólam, de szoktam meditálni, gondolkozni, kicsit elemezni az élményeket.
Hát ez az indiai utazás elég sok merengésre ad okot.
Tegnap nagyon rossz hangulatban voltam, szomorú voltam. Már nagyon kezd elegem lenni a távollétből, az egyedüllétből, az egymásra utaltságból, a tehetetlenségből.
Annyi mindent meg kellene itt nézni, magunkba szívni, de sajnos nincs olyan vezetőnk aki segítene ebben. Ketten Bélával meg egyértelműen nem fogunk nekivágni a felfedezésnek.
Nagyon nehéz itt megértetni velük bármilyen egyszerű dolgot is, mert az angolt csak látszólag beszélik. Kedvesen bólogatnak, egy-egy szót megértenek, de azt hogy valójában mit szeretnél nem igazán. Ettől nagyon tehetetlennek érzem itt magam és rémültnek is, mert így a nagy felfedezés meghiúsulni látszik.
Igazából eddig nem sokat láttunk a városból, az irodából és a szállodából annál többet.
De india igazi megismeréséhez egy szállodai szobában való ücsörgés vagy a szálloda elhagyott éttermében való blogírás nem segít hozzá.
Tegnapi búskomorságomon Laci felolvasásai (Paulo Coelho: A fény harcosa) és egy kis meditáció segített.
Ez az utazás nagy kihívás nekem, mert az egyedüllétet és az egymásrautaltságot kell itt megtanulnom, ami szép kis lecke az élettől....

Tegnap ahogy utaztunk az autóban (biztos a saját lelkiállapotom hatására) a szomorú Indiát láttam. Ahogy haladtunk el az összetákolt házak mellett, a szeméthalmazok mellett, a mezítláb szaladgáló koszos gyerekek mellett, a létbizonytalanságban tengődő emberek mellett, csak még jobban elfogott a szomorúság....
Ez is egyfajta tanulsága az utazásnak....

Ma már jobb a kedvem, szebb az élet...
Éljen a sokszínű India...

életjelek

Kedves olvasók! Már jó régen nem írtam a blogra, tehát most próbálom felzárkóztatni az elmúlt néhány napot. A tanítás most már azt hiszem jól megy, bár inkább Béla szokott beszélni. Pénteken egész napos gyakorlás volt és a csoport egyre jobban kezd belerázódni, lassan a tempót is kezdik megszokni. Szombaton és vasárnap nagy fesztivál volt itt. Szombat délután két kollégával császkáltunk egy közeli "parkban". Ez egy gazdagabb negyed, de igazából nem sok különbséget láttam a többi városrészhez képest (na jó több fa van). Ebben a negyedben van egy Osho Ashram, ahová sajnos nem jutottunk be, mert előre be kell jelentkezni. Illetve vannak vezetett túrák is, aminek már vége volt mire odaértünk. Úgyhogy sétáltunk egy jó nagyot, kávéztunk majd hazamentünk.








Szombat este remek jót mulattunk a szálloda bárjában, ami alapvetően nem zenés táncos rendezvények helyszíne, de most tele volt emberekkel és persze mi táncoltunk leginkább. Béla kedvenc műfaja szólt így nagyon jól érezte magát, nekem meg kvázi mindegy milyen zene szól. Vasárnap pihentünk aztán este megnéztük a Krishna születésnapja alkalmából rendezett fesztivált az utcán. Embertornyokat "építenek" miközben vízzel locsolják őket. Utóbb kiderítettük ennek az eseménynek az eredetét: Krishna nagyon szerette gyerekként a vajat, amit egy edényből nyalogatott ki. Aztán édesanyja egyre magasabbra akasztotta az edényt. Így alakult ki az, hogy egy jó 10 méter magasan lógó edényt kell az embertoronynak elérnie és feltörni. Ha sikerül feltörni (miközben vízzel locsolják őket, egy kis nehezítés gyanánt) akkor elég magas pénzjutalomban részesülnek.

Béla csinált képeket, de az emberpiramisról sajna nem sikerült jól egyik sem, viszont egy remek videót készített. Aztán még tüzijáték is volt (hajmeresztően közel a házakhoz). Persze nem annyira szép mint az otthoni (bár idén nem láttuk :( ).

Pillanatképek munkába menet az autóból

Bocs a képek rossz minőségéért, de kocsiból felhúzott ablakon át csak ilyenek sikerülnek. :)

a tűzkeresztség

Hétfő éjjel tűlestem a tűzkeresztségen: komoly hasmenést vészeltem át. Naggggyyyon dúrva volt, kb 20 éve nem voltam ilyen rosszul. Voltak pillanatok amikor azon gondolkoztam hogy üljek vagy álljak a wc előtt.
Másnap reggel vettem be gyógyszert, aztán még délután is, úgyhogy estére már jól voltam. Egész nap egy pirítóst ettem és este egy kis üres párolt rizst. Jó kis fogyókúra.
Remélem nem lesz több ilyen akcióban részem.....

szombati kirándulás

Szombaton a kollégákkal bementünk a városba. Ebben a kellemes étteremben ebédeltünk, majd egy áruház felé vettük az irányt. Körülbelül egy órát utaztunk mire odaértünk. A következő képek az odavezető úton készültek.

a szobám

Igen a fürdő és a hálószoba között egy üveg ablak van (van rajta roló :) )

a sofőrünk Vitel

Ő visz és hoz bennünket munkába. Nagyon kedves, nem nagyon érti az angolt, mindig mosolyog és csak annyit mond "Oké, oké" miközben az értelem halvány szikrája sem tükröződik a szeméből. Már megtanultuk, hogy minimálisan beszélgetünk vele. Mindenesetre nagyon kellemes vele utazni.

lakóház a főút mellett

forgalmi dugó

Tegnap délután az irodából hazafelé kb 20 percet álltunk a forgalmi dugóban...

kaland a boltban

Ma megtettük első sétánkat egy közeli kisboltba. Sampont és tusfürdőt akartam venni. Bementünk a kisboltba, majd kb 10 percig magyaráztuk mit szeretnénk. Végre sikerült az eladónak megérteni, hogy nem borotválkozás utáni zselére, kézmosószappanra vagy még több kézmosószappanra van szükség.
A bolt nem volt nagyobb 3x5 méternél, a kosz viszont annál inkább. Nem mertem semmihez hozzányúlni annyira koszos volt minden.
Érdekes volt......

képek

távolodunk Budapesttől


szoba kilátással
szoba kilátással

megérkeztünk

Hajnali fél 5kor szállt le a gép, megvan a csomagunk. Nem aludtam túl sokat a gépen, nagyon fárasztó nap áll mögöttünk. De minden rendben, várt a szálloda autója. A szálloda nagyon szép, a szoba pazar, igazi kényelem.
Mindenki nagyon előzékeny és udvarias.

Első benyomások: nagyon vegyes, nagyon fura, nagyon szokni kell még, teljesen kaotikus.

Képek később.....